Fejlődés és befektetés a vezetésben:
kritikus intelligencia fejlesztése

Mi köti össze egy brókercég pénzügyi elemzőjét egy neves tervezőiroda építészével? Vagy épp egy nyilvánosságot kizáró felsővezetőt egy publikáló filozófussal? Mitől lesz sikeres bármelyikük? Mit tanulhatnak, tanulhatunk egymástól? E kérdések, csak azok számára fontosak, akik vezetőként elhiszik: megbízatásuk, „hatalmuk” szilárd támasza a fejlődés.

A vezetés fogalma fejlődik s átalakul, s ezt a változást követni kell a vezetői fejlődésnek, magatartásnak, ellenkező esetben távoli irányítássá degradálódik. Egyszerre hisszük, hogy a vezetés az egyensúlyozás művészete, s hisszük azt is, hogy a pozícióban megszerzett tapasztalat csak előnyöket biztosít. De valójában így van? Ki lehet-e zárni az érzelmi intelligenciát a vezetésből, vagy épp az hozza meg az átütő sikert? Gigavállalatok, szerényebb, ám sikeres kis- és középvállalkozások vezetőinek sikerét, azok azonos elemeit vizsgáljuk, amelyhez az intelligenciatípusok ismerete, mérése és összehasonlítása vezet el minket.

Másfél év kutatómunkáját követően raktuk össze azt a kritikus intelligenciafejlesztő képzést, amelynek első mérföldköve az öt, vezetésben meghatározó intelligenciát (a kognitív intelligencia mellett az érzelmi, politikai, morális és a válságok kapcsán sokat emlegetett rezilienciát) kutatjuk és mérjük, vetjük össze egymáshoz viszonyított jelentőségüket a vizsgált vezető személyiségével.


Mások sikerre vezetése nagy felelősséggel jár, de a tapasztalat és bölcsesség gyakran mutat utat a legnehezebb döntések során. Egy kiemelkedő vezető számára rendkívül fontos a nagyszerű kommunikációs képesség, a változó körülményekre való agilis reagálás, a kiváló hallgatás és megértés képessége, a folyamatos tanulás hajlandósága, és mindezek mellett a változások támasztotta rugalmas ellenállóképessége is kivételesen fontos.

Szerénytelenség nélkül valljuk: minden jövőfókuszú felső- és középvezetőben, döntéshozóban, fel kell merüljön a kérdés, hogy ki tekinthető ”kiemelkedő vezetőnek”? Azaz én kiemelkedő vezető vagyok?

A vezetői intelligencia egy újfajta tudományos megközelítése annak, hogy melyek lehetnek az ebbe a kategóriába sorolható vezetők legerősebb tulajdonságai.

Első lépésben tehát beszélgetünk, felmérünk és elemzünk.

Az első, és talán legfontosabb érték a kognitív intelligencia (IQ), mely elengedhetetlen egy olyan világban és környezetben, amelyből gyakorta hiányzik az összhang és az emberek egymással ellentétes – néha versengő – érdekeket követnek. Ez a versengés sokszor a mindennapok természetes közegévé válik, a versengés konstans napi rutin lesz. Ezen érték felelős a gyors reagálás, a meggyőző érvelés, a logikai gondolkodás és a stratégiai előrelátás képességek kiemelkedő használatáért.


A szemlélet egyértelművé tétele bár létfontosságú, de önmagában még nem elegendő. Ezért szükség van egy másik értékre – az érzelmi intelligenciára (EQ) is, mely a másokkal való kapcsolatok kialakításáért, a másik ember képzeletének megragadásáért, a magasfokú együttérzés kialakításáért felelős.

A harmadik készség a politikai intelligencia (PQ), melyre a növekvő különbségek világában egyre inkább szükség van ahhoz, hogy a megfelelő kohéziót biztosítani tudjuk. Érdemes megemlíteni, hogy az érzékeny (EQ) és az okos tárgyaló (PQ) között jelentős mértékű átfedés van; a PQ lényegében olyan, mint az EQ, de kevésbé feltűnő a másik fél számára, és a kitűzött kommunikációs cél is határozottabban megjelenik.

Azok, akik átveszik az irányítást, kezelik azokat a különbségeket és a feszültségeket, amelyek egy idő után kimerítenek minden embert. Így a negyedik érték a rezilienciahányados (RQ), amely elsősorban azt méri, hogy egy személy mennyire ellenálló érzelmileg; mennyi s milyen rugalmasságot mutat a változások tekintetében, másrészt pedig, hogy a személy mennyire érzékeny, illetve megértő. Ezen értékkel megállapítható egy személy stressztűrőképességének mértéke is.

Az ötödik Q, a morális hányados (MQ), mely azon dilemmák között navigálja a vezetőket, amelyekkel elkerülhetetlenül szembesülnek. Ezen hányados méri az etikai és morális tényezőket, vagyis, hogy egy személy milyen szinten képes integritással, felelősségteljesen, megbocsátással és együttérzéssel vezetni. Az alázat, az energia, a csapások kezelésének képessége leginkább azok, amelyek minimálisnak nevezhető tulajdonságok egy morális követelményeket előtérbe helyező vezető számára.

Fontos szavakat használtunk, ne csak tanácsadóként, hanem vezetőként is értsük, s ami fontosabb: gyakoroljuk azokat.

Ezért is a hivatkozott mérést követően egyéni fejlesztési tervek készülnek, amelyekben támogatást nyújtunk a vezetőknek a legfontosabb, szükséges területeken.

Főoldal